Egész héten arra készültem, hogy hétvégén kimegyek biciklizni. Nem érdekel a mínusz 5 fok, nem érdekel hogy hozzáfagyok a kormányhoz, menni akartam.
Persze hétköznap, amikor bent senyvedek az irodában, süt a nap, meg kék az ég, egészen addig amíg le nem megyek egyet bagózni, vagy el nem indulok haza. Gyakorlatilag sötétben kelek és sötétben indulok haza, úgyhogy az openspace nem túl barátságos mesterséges fényén kívül hónapok óta más fényhatás nem ér. A mozgáshiányról nem is beszélve. Tavaly ilyenkor javában nyomtam a kilométereket az edzőteremben, de azóta hogy egy baltaarcú csehszlovák izomagyú mögöttem csattogtatta a viperáját - mármint az a teleszkópos ólmos cucc - nem sok kedvem volt lemenni. Arról nem is beszélve hogy 70 korona egy nyamvadt belépő. Pénteken kissé kótyagosan, de annál nagyobb elszántsággal hajtottam nyugovóra a fejem..holnap bicó..megyek, nem érdekel...,majd felöltözöm faszán..úgyis kimelegszem 5 perc alatt...elmegyek a víztározóig...
Szombat reggel természetesen egy orbitális köd fogadott ami azóta is tart, sőt egyre rosszabb, kezdi a lehető legvisszataszítóbb arcát mutatni a tél. Vagyis se nincs hideg, se nincs meleg, minden szürke, a burok természetesen fenn tesped, folyamatosan szemereg minden ragad meg folyik. Ennyit az idei első bicózásról.
Nem baj fogok még izzadni mint a ló.
-
-
0
megjegyzés