Az Úr 2011 esztendejének március majdhogynem idusán, egészen pontosan 5. napján végre lehetőség adódott arra hogy ne a két fal között tengessem napjaim, hanem kimenjek végre a természet lágy ölébe. Idén először. Szombat reggel felkeltem arra hogy Nap anyánk csiklandozta az orrom és a hasamra sütöget. Nosza, már egy ideje meg volt beszélve kollégámmal, aliasz Jalsovszky Zoltán született elszakított Magyarország területén kb a 80-as évek végén, fiatal, mint a gondolataim. Nehezen indult a történet hiszen masinám lassan fél éve érintetlenül állt szobám egy eldugott csücskében és szerencsétlen annyira leeresztette kerekeit hogy már-már az életveszélyes státuszt süthettem volna rá. Vagyis laposak voltak az kerekei mint a p"csa. Az első pumpa felmondta a szolgálatot, már már úgy nézett ki, hogy a kerékpározásból aznap semmi nem lesz. Aztán mint Isteni ötlet, van egy másik pumpa, ami működött és nem is akárhogyan. Kerék kész. Indulás. Bár Zoltán más utat javasolt én erősködtem a jól megszokott úthoz amely egyenesen a Brno-i víztározóhoz visz ki. Imádom ezt a környéket. Erdő, végig bicóút, kis hétvégi házak, kis kocsmák, tökéletes. Persze a több hónapnyi faszvakarás, sörfogyasztás, J szivogatás, dohányzás megtette a hatását az első nagyobb emelkedő után a tüdőm kikivánkozott szervezetemből mint ami nem oda való, szívem 180 bPm-el nyomta minimum dehát ez érthető. Ez után végig le. Az emberek mint rovarok jöttek ki a jó időre, szóval 1000-el nem tudtam csapatni lefele de nem is baj, mert az éledő erdő látványánál jobbat jelenleg el sem tudok képzelni. Miután átverekedtük magunkat néhány nyugdíjas csapaton(akiket nem csaptunk el), megérkeztünk a víztározóhoz. A látvány: egy baszott nagy terület ami be van fagyva mint télapó söre amikor kint hagyja az erkélyen és néhány ember korizik mint gép. Erre Zoli:
-ÁÁÁÁ ez beteg ezt nem szabad ez büntetendő(!), a jég vastagsága (várjá mingyáá megnézem neten mert a HTC tudja, aha 21. század, 27-ei adatok, csak 20 centi)
-Nem mennék fel az tuti- mondta nekem egy belső hang
Odaértünk és rengeteg élőlényt láttunk,jöttek mint legyek, klobászová illat és rengeteg ember.
Tettünk egy nagy kört, teszt a jégen ami perce már nem túl stabil. De akkor hogy a varjúba kerültek oda az emberek akik jéghokiznak meg csak amúgy ott vannak? Hát ezt nem szabad annyiba hagyni ......kerestünk egy helyet ahol vastag volt a jég. A kezdeti para - hogy beszakad, lemerülünk, ottmaradunk undsowájter - hamar elszállt.. Jégen biciklizni valami hihetetlen szecessziós érzés volt. Már - bár eddig is értettem - értem az északi népeket miért imádják a telet. Jégbiciklizés....új sportág nekem, amit tuti hogy fogok gyakorolni ha tél lesz mint skandiáviában.
Itt megtalálható az útvonal: http://zolex.eu/gpx/20110305-124050.html